Véget ért a nyár.
Hétfőn, augusztus 31-én került sor a tanévnyitóra a TF-en.
Az Aula zsúfolásig megtelt hallgatókkal. Rég nem láttunk ennyi hallgatót a tanévnyitón! Mindenki nyakában ott díszelgett a kék TF-es kendő vagy nyakkendő, hiszen ez az első alkalom, amikor a hallgatók először felölthetik ezeket a TF-es "relikviákat".
A zászlók bevonulása után Rektor úr mondott köszöntő beszédet, amelyben először köszöntötte a vendégeket: a Testnevelési Egyetem oktatóit, munkatársait, majd megkülönböztetett tisztelettel az első évfolyamok hallgatóit.
Beszédének központi gondolatait a közösség formálás és a tudásgyarapítás köré helyezte. Kiemelte, hogy mindkettő alakítása közös feladat és kölcsönös felelősségen alapszik. „Olyan összetett folyamatok, amelyeknek mindnyájan részesei vagyunk, és amelyeket mindannyian alakítunk, és amelyekben mindannyian alakulunk. Az ember önmagát megvalósítani akkor nem képes, ha nem tekinti értéknek azt a közösséget, amelyikben él, mert az egymáshoz tartozás érzése ad erőt a hétköznapok embert próbáló küzdelmeihez, a kudarcok feldolgozásához és a győzelmekhez szükséges alázathoz. Az életben mindig újabb és újabb célokat fogalmazunk meg és tűzünk ki magunk elé. E célok eléréséhez újabb és újabb tudást kell szereznünk – élethosszon át, egészen életünk végéig. A tudás egy nagyon komplex fogalom. Egyszerre jelent tanulást, megismerést, kompetenciát, gyakorlati képességeket, intuíciót és, mint olyan, egyre csak gyarapszik. Azzal, hogy Önök jelentkeztek az egyetemre újabb, komoly célt tűztek ki maguk elé, melynek velejárója, hogy a diploma megszerzéséhez újabb hatalmas ismerethalmazt kell birtokolniuk és készség szinten alkalmazniuk.” Felhívta a hallgatók figyelmét, hogy az ismerethalmaz növekedésével, egyre több nehézséggel és önmaguk korlátaival is szembesülnek majd, ezért kérte Őket, hogy ilyenkor ne az ismeretszerzés feladását válasszák, ne hátráljanak meg, hanem törekedjenek a megszerezhető tudás elsajátítására és a megszerzett tudásukat folyamatosan újítsák meg. „A tudás végeredményben a legfőbb érték, mely magában foglalja az ember szellemi, lelki, fizikai és erkölcsi gyarapodást” Vagy, ahogy Kodály Zoltán mondta: „Az út a boldogabb élethez a műveltségen keresztül vezet.”
Köszöntő beszédének záró gondolataival, mind a hallgatókat, mind az oktatókat megszólította: „Közös sikerünk záloga az átgondolt, magas színvonalú képzésből fakadó minőség, valamint az egymásra figyelés és a kölcsönös megelégedéssel történő együttműködés, mellyel reményeim szerint együtt teremtjük meg a magyar sport társadalmi-gazdasági és kulturális jövőképét. Ahogy Alaptörvényünk nemzeti hitvallásában is olvashatjuk: „Bízunk a közösen alakított jövőben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot.” Ez a közös célunk.
Ezután következett a mestertanári (Fajtné Thuróczy Zsuzsanna), a mesteroktatói (Kállai Gábor), illetve a címzetes egyetemi docensi kinevezések (Dr. Muszbek Mihály) átadása.
A TF Műhely képviseletében Horváth Mónika egy dal eléneklésével tette emlékezetesebbé a megnyitót.
A hallgatók esküjét Tóth Donát gólya mondta elő, amit a többiek szép hangosan elismételtek, megfogadva, hogy Szellemet, Erkölcsöt, Erőt egyesítenek!
Majd következett az, amit minden hallgató már nagyon várt: kezet foghattak a rektorral, és ezzel az egyetem polgáraivá váltak.
A hagyományokhoz híven ezután a végzős hallgatók átadták a régi TF zászlót a gólyáknak, akik tanulmányaik során fogják majd azt az ünnepségeken, hivatalos eseményeken behozni.
A Szózat eléneklésével fejeződött be az ünnepség. Utána mindenki sietett az órájára, az Aula azonban csak pár percre ürült ki, mert már jöttek is a hallgatók, a következő órára.
Újra megteltek a termek, a folyosók és az épületek a hallgatókkal és "zsibongásukkal". Új tanév kezdődött a Testnevelési Egyetemen.
szöveg: Nemerkényiné Hidegkuti Krisztina | fotó: Majer Mária, Dr. Farkas Judit