A Magyar Testnevelési Egyetem életre hívásának gondolata már a századfordulón felmerült, de a konkrét előkészületek csak az 1920-as évek elején kezdődtek, majd alapítónk, Klebelsberg Kuno kultuszminiszter fáradozása nyomán az első tanév ünnepélyes megnyitására 1925 novemberében került sor.

Az intézménnyel egy időben alakult meg a Testnevelési Főiskola Sport Clubja.

A kezdeti három évről 1929-ben négyre emelték a tanulmányi időt. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium fennhatósága alatt álló TF működése első két évtizedében a tanárképzésen kívül jelentős sikereket ért el az edzőképzésben, a különféle továbbképző tanfolyamok szervezése és a tudományos kutatások alapjainak megvetése terén is.

A második világháborút követően, 1946 februárjában nyitotta meg újra kapuit a főiskola. Az újjáalakuló sportklub a Testnevelési Főiskola Sportegyesülete (TFSE) néven kezdte meg működését. Az 1949/50-es tanévben megalakultak a tanszékek, új tantervek készültek és új szervezeti szabályzat született. A tanári szak mellett létrejött az edzői, majd a sportvezetői szak, megindult az esti és a levelező oktatás.

Az 1959-ben létesített Testnevelési Tudományos Kutató Intézet 1969. január 1-jétől a Testnevelési Főiskola Kutató Intézeteként (TFKI) folytatta működését. A testnevelési és sportszakemberek továbbképzési feladatainak ellátására 1975-ben megalakult a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézete (TFTI). A TFTI felnőtt- és továbbképzési oktatási feladatait 2010-től a TF Felnőttképzési Csoportja végzi.

1975-ben a fennállása 50. évfordulóját ünneplő Magyar Testnevelési Főiskola egyetemi rangot kapott, 1985-ben teljes jogú, 1989-ben pedig elnevezésében is egyetem lett.

A 90-es évek elején a magyar felsőoktatásban bekövetkezett változások természetesen nem hagyták érintetlenül a Magyar Testnevelési Egyetem tevékenységét és működését sem. Növekedett a hallgatói létszám, új szakok kezdték meg működésüket, az egyetem elnyerte a tudományos fokozat megszerzésére irányuló képzés jogát (PhD-képzés). Az oklevél kiadásával már rendelkező alapképzési szakokat a Magyar Akkreditációs Bizottság 1998-ban akkreditálta.

Az alapítás évétől intézményünkben mintegy 80 magyar olimpiai bajnok szerzett diplomát. Olimpiai, világ- és Európa-bajnokok egész sora koptatta és koptatja ma is a TF padjait. Díszdoktoraink között tudhatjuk a nemzetközi sportdiplomácia és a sporttudomány jeles képviselőit.

2000-ben a fennállásának 75. évfordulóját ünneplő intézmény már a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karaként (TF) szolgálja a magyar testnevelés és sport ügyét. A kar a felsőoktatás általános változásának megfelelően, 2006-tól áttért a kétszintű bolognai képzési rendszerre. Ebben a képzési struktúrában a 2006/2007-es tanévben a TF a sporttudományi képzési terület mind a négy alapképzési szakán elindította a képzést, a 2008/2009-es tanévben két szakon (sportmenedzser, szakedző) megkezdődött a mesterképzés is, mely mára a sporttudományi képzési terület valamennyi akkreditált szakán elindult.

2014. július 4-én az Országgyűlés döntött a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény módosításáról, ami alapján 2014. szeptember elsejétől a TF Testnevelési Egyetem néven önálló egyetemként működik tovább.

A TF tevékenységének alapvető területei, feladatai, a képzés szakterületei

A mai intézmény küldetése az elmúlt 75 esztendő alatt sokat változott, tartalmilag gyarapodott, eredeti küldetésének alapvető magjaként azonban az egyetemi szintű testnevelő tanárképzést a közép- és felsőfokú oktatási intézmények számára megtartotta. 1960 óta létrejött a tanári szak mellett a szakedzői, a humánkineziológia, a táncpedagógusi, a gyógytestnevelő tanári, az egészségtan-tanári, a sportmenedzser és a mentálhigiéné szak.

Az egyetem állami feladatként ellátott alaptevékenysége

• a sporttudománynak mint interdiszciplináris tudományterületnek és a humánkineziológiának a művelése, valamint az egészségtudománynak, elsősorban a prevenciónak a fejlesztése;
• testnevelési és sportszakemberek alap- és továbbképzése (idegen nyelven is);
  • az alap-, közép- és felsőfokú oktatás teljes vertikumában,
  • a sportmozgalom különböző területeire, a szabadidő, az iskolai és a versenysport, valamint
  • a népegészségügy számára;
• az egyetem képesítési követelményeiben meghatározott feladatok;
  • az alapfokú képzésben: sportoktatók képzése;
  • a középfokú képzésben: sportedzők, sportszervezők-sportmenedzserek és rekreációs szakemberek képzése;
  • a főiskolai szintű képzésben: szakedzők, sportmenedzserek, táncpedagógusok és rekreációirányítók képzése;
  • az alapképzésben (BSc-n): sportszervezők, testnevelő-edzők, humánkinezológusok és rekreációs szakemberek képzése;
  • az egyetemi szintű képzésben: testnevelő tanárok, humánkineziológusok, gyógytestnevelő tanárok és egészségtantanárok képzése;
  • a mesterképzésben (MSc-n és MA-n): testnevelő tanárok, gyógytestnevelő tanárok, egészségfejlesztő tanárok, humánkineziológusok, szakedzők, sportmenedzserek és rekreációs szakemberek képzése;
  • a felsőfokú szakirányú továbbképzési szakon: sportpszichológusok, lovaskultúra oktatók és preventív mozgásterapeuták képzése;
  • a posztgraduális szintű képzésben: doktoranduszok képzése;
• működési támogatásból fedezett, a megalapított szakok diszciplináihoz kapcsolódó tudományos kutatás, fejlesztés és tudományszervező tevékenység.

Az egyetem feladatai

A megalapított akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés, főiskolai és egyetemi szintű alap- és mesterképzés, főiskolai és egyetemi szintű szakirányú továbbképzés, doktori (PhD) képzés.

Az egyetemi szabad kapacitás kihasználása

Belső szabályzataiban foglalt módon az Egyetem személyi és anyagi kapacitásának felhasználásával költségtérítéses képzési formákat szervez, ill. szolgáltatásokat végez:

• a felsőoktatási törvény által megállapított létszámkeret feletti, de az állami feladatként ellátott alaptevékenységgel azonos feladatra felvett hallgatók számára;
• a felsőoktatási törvény által az alapfeladatra megállapított létszámkeretbe tartozó hallgatók képzése során a képesítési követelményekben meghatározottakat meghaladó igények kielégítésére;
• a megalapított akkreditált felsőfokú szakképzési, a felsőoktatási alapképzési, az általános és szakirányú továbbképzési szakon, valamint a doktori képzésben nem nappali tagozatos hallgatók számára.