A kitüntetés kapcsán az nb1.hu-n olvasható cikket ezúton tesszük közzé.
Ünnep volt a Fáy utcában! Nem amiatt, mert a Vasas 0-0-át játszott a létezéséért küzdő Kaposvár ellen, hanem azért, mert a találkozó előtt hivatalosan is bejelentésre került, hogy Dr. Genzwein Ferenc lett a focicsapat tiszteletbeli elnöke, akit a pályán köszöntöttek a vezetők kinevezése alkalmából. Az ünnepeltet felállva tapsolták meg a meccsre kilátogató nézők.
Genzwein előbb játszott a Vasas korosztályos csapataiban. A nyolcvanas évek végén szakosztályvezetőként, majd a kilencvenes években vezetőedzőként is olyan teljesítménnyel rukkolt elő, amelyekre a mai napig is szívesen gondolnak vissza a klub szurkolói. Kevés olyan embert ismertünk meg, akit minden feltétel nélkül szeretnek a Vasas drukkerei. Nagy örömükre szolgált, hogy novemberben a Testnevelési Egyetem kancellárjává nevezték ki.
2009-ben a Vasas Örökös Tagjának választották. Illovszky Rudolf és Várady Béla halála után ismét szorosabbá vált a kapcsolata az egyesülettel. Ő az, aki tiszta szívből ápolja a két legendás sportember emlékét. Emiatt is beszélgettünk vele.
- Mikor és hogyan kapta meg a felkérést a tiszteletbeli elnöki posztra, amely tisztséget társadalmi munkában vállalt el?
- Egyetemi elfoglaltságaim miatt másképpen nem is tudtam volna eleget tenni a felkérésnek, amelyre pár hete Markovits László, a Vasas SC elnöke kért fel, ügyesen titkoltuk mind a ketten eddig.
- Nem nehéz kitalálni, hogy a szíve is fontos tényező volt, amikor igent mondott.
- Soha nem volt titok, hogy mit érzek a Vasas iránt.
- Miért tartja kiemelten fontosnak, Illovszky Rudolf és Várady Béla emlékének az ápolását?
- Nem volt konkrét tevékenységem évek óta a Vasasban. A két ikon a barátom volt. Családjaikkal is jó kapcsolatot ápoltam, így Illovszky Ritával és Váradyné Judittal is. Rudi bácsi több, mint tíz éve minden szenteste előtti nap rendre nálunk ebédelt, neki köszönhetem, hogy a Vasas edzője lehettem harminchat éves koromban. Szinte minden meccsemre eljött, még a vidékiekre is amikor a Monor edzője voltam. Majd később elárulta, hogy utódjának nézett ki! Azt kérte tőlem 1992. február 21-én - a születésnapján - amikor mellette ült Messzéna Miklós elnök, mellettem pedig Révész Sanyi barátom, hogy legyek a csapat edzője, de a Vasas ne essen az NB I-ből!
- Ezt alaposan túlteljesítette! Mert a csapata több héten át vezette az NB I-es tabellát. Többször volt a dobogón, mint sem! Sőt a kiesés réme soha sem fenyegette a csapatát!
- Könnyű dolgom volt. Jó labdarúgók alkották a keretemet. Nálam játszott minden idők legjobb idegenlégiósa: Oleg Sirinbekov. Összesen tizenhét játékos szerepelt, azért ilyen „sok", mert Kecskést bevitték katonának, és Babócsyt kiállították, amiért be kellett cserélnem a tizennyolc éves Sáfárt a kapus posztra. Most is áldom drága Baróti Lajos bácsi nevét, akitől azt tanultam: „Ferikém, legyen állandó kezdő csapatod, és azon ne változtass”.
- Nem alkalmazott-e valamilyen taktikai újdonságot?
- A magyar csapatok általában a 3 - 5 - 2-es játékrendszerben játszottak, mivel ezt vélték modernnek akkoriban. Mi pedig a 4 - 4 -2-est tanulgattuk. Szerencsém volt, mert hosszú volt a nyári szünet. Úgy érkeztem a Fáy utcában, hogy időközben felépítettem egy rendszert az együttes labdaszerzésről, labdarúgó köznyelven a letámadásról. Volt öt hetünk begyakorolni. Eldöntöttem, hogy hazai pályán, sőt idegenben is csak ezt fogjuk játszani, még a legjobb csapatok ellen is! A rendelkezésre álló öt hét arra is elegendő időt nyújtott, hogy napi három edzést tervezzek, így biztosítsam a csapatom alap és speciális állóképességét is! A harmadik edzés az Elektromos uszodájában volt.
- Ma is így készítené fel a csapatát?
- Persze! Azzal a különbözőséggel, hogy a mai fejemmel megnyerné a Vasas a bajnokságot! Egy kis iróniát is kölcsönözve: nem az NB II-ben...
- Eltávolodott az utóbbi időben a Vasastól?
- Igaza van. Korábban nagyon szerettem volna a Vasas edzője lenni még legalább egyszer: amikor kiesett a csapat az NB I-ből. Az ajánlatom egyértelmű volt. Egy éven belül visszajuttatom a csapatot az NBI- be! Ezért nem kérek egy fillért sem! Megelőzően visszautasítottam az Újpest (Kovács Zoli igazolhatja állításom) ajánlatát, és a Ferencváros megkeresését. Az Újpest edzői ajánlatát nehezemre esett visszautasítani, ezért kijelöltem magamnak egy nemes feladatot, és azóta is nagy örömmel dolgozom rajta.
- Tudjuk, hogy Illovszky Rudolf és Várady Béla kegyeleti dolgaival foglalkozik...
- Mindketten megérdemlik, hogy soha ne vesszenek a feledés homályába. Engedje meg, hogy ezúton invitáljam a Vasas-szurkolókat: április tizenkettedikén, tizenöt órakor, a pestszentlőrinci temetőben lesz Béla sírkövének a felavatása. Az eseményre pont a születésnapján kerül majd sor.
- Az Illovszky Team tagja is, amely csoportnak feladata az új Vasas-stadion sikeres megépítésének elősegítése.
- Napokon belül lesz egyeztetésünk, ahol további részleteket, ötleteket beszélünk át az eddig már ismertetett tényeken túl (Markovits László honlapunknak elárulta, a mérkőzés előtt a szurkolókkal t az új tárgyalt stadionról, akiknek a képviselője szintén a csoport tagja - a szerk.).
- Hogyan látja, visszajut a Vasas az élvonalba?
- Biztosra veszem. De tudni kell, hogy azok a lépések, amelyeket azután kell majd megtenni, nagyon nehezek lesznek. Viszont erre a gerincre lehet építkezni. Különösen örülök annak, hogy olyan tehetséges labdarúgókat látok, mint Berecz. Várady Béla barátom mindig felhívta a figyelmem arra, hogy a Vasas legjobb játékosa Remili.
- Viharos éveket élt át a Vasas. Elérkezett a szurkolók által annyira várt nyugalom és az építkezés ideje?
- Ebben is biztos vagyok. Nem csak az elmúlt időszakra gondolva és a mostani helyzetet azzal összehasonlítva mondom ezt. Hanem azért is, mert a jelenlegi vezetőkben bízok...
forrás: nb1.hu | fotó: vasassc.hu
