Vasdiplomát kapott az ötszörös olimpiai bajnok Keleti Ágnes. Az elismerést Mocsai Lajostól, a Testnevelési Egyetem rektorától vehette át a legidősebb olimpiai bajnok. A TFSE színeiben is olimpiai bajnoki címet szerző, 99 esztendős legendás sportolónő, otthonában fogadta az egyetem küldöttségét. Az Alumni, Karrier és Speciális Hallgatói Szolgáltatások Iroda (AKSI) személyes hangulatú beszámolója itt olvasható.
Keleti Ágnes ötszörös olimpiai bajnok tornász számára nem szokatlan, hogy megállás nélkül egymásnak adják a kilincset a vendégei. Persze, hisz ki ne szeretne találkozni a világ jelenlegi legidősebb olimpiai bajnokával.
Keleti Ágnesnek jó egészséget kívánunk! (Fotók: Róth Tamás)
Ezúttal a Testnevelési Egyetem delegációja kereste fel a bajnoknőt. A TE mindig is megemlékezett egykori tanáráról, ezúttal Mocsai Lajos, a Testnevelési Egyetem rektora, dr. Lőkös Dániel, az Alumni, Karrier és Speciális Hallgatói Szolgáltatások Iroda (AKSI) vezetője és Mikolovics Zsuzsa az AKSI ügyvivője keresték fel Ági nénit, aki - nem hazudtolva meg mindig jókedvű és nyiltan fogalmazó önmagát - jelezte, jobban kedveli, ha Áginak, esetleg Ágikának hívják.
A vasdiplomát természetesen Prof. Dr. h. c. Mocsai Lajos adta át Keleti Ágnes tanárnőnek. Ebben az elismerésben, inkább köszöntésben azok részesülhetnek, akik 65 évvel korábban végeztek a Testnevelési Egyetemen, akkor még persze TF-en. Keleti Ágnes, a helsinki olimpia bajnoka különleges esett, mert ő előbb tanított a főiskolán és csak később államvizsgázott. Hiába, az ötvenes évekről és egy kivételes, a világon mindenütt ismert sportolóról volt szó. Keleti Ágnes 1954. december 30-án kezdte meg az államvizsgát, a következő vizsgabizottság előtt: Clementisz Jenőné, a Tornaünnepélyek rendezése és gyakorlatai című könyv egyik szerzője (1952), az OTSB főelőadója; Cirják József, a Testneveléselmélet című könyv majdani szerzője (1962); Zsinka István, a TF tanára; Kereszty Alfonz, 1950-től 1965-ig a TF Orvostudományi Tanszékének tanszékvezető főiskolai tanára.
Köszöntés és kötetlen beszélgetés
Keleti Ágnes, mint mindenre, a diploma megszerzésére is komolyan készült. A bajnoknő a TF-en azonban nem hibátlan gyakorlataiért jegyezhette a maximális „pontszámot”. Különleges eset volt, hogy miközben a bizottság előtt felelt, kinn az ajtó előtt a tanítványai izgultak érte és végül vele közösen örültek a tanárnő sikerének, aki aztán a következő évben további négy aranyérmet nyert a melbourne-i olimpián (akkor már az Újpest színeiben).
A közelgő 100. születésnapra a Testnevelési Egyetem támogatásával készül az őszre megjelenő Keleti100 című könyv, a Dávid Sándor - Dobor Dezső szerzőpárostól. Ebben a közel 400 oldalas könyvben rengeteg TF-el kapcsolatos esemény és történet elevenedik meg. Az egyik legizgalmasabbnak ígérkezik, amikor a volt TF hallgatók emlékeznek egykori tanárnőjükre. Ebből a csokorból egy kis ízelítő:
Dr. Jákfalvi Béla., mesteredző, 1961–1992 között a TF tanára, docense, 1967–1983 a férfi teniszválogatott kapitánya (1954-ben végzett):
„A TF-en akkor a felső tornaterem volt labdajátékoké, a lenti a tornászoké. Ő szinte ott töltötte az életét, éppen hogy csak nem aludt a szerek közt. A kor egyik legjobbjával, az olimpiai bronzérmes tornásszal, Sántha Lajossal készültek a helsinki olimpiára. De nemcsak a teremben dolgoztak együtt, 1952-ben a Torna alapismeretek című szakkönyvnek is a társszerzői voltak. Keleti Ágnes csak a női kollegákat tanította, a fiúkat nem. Mi, a férfihallgatók nem csak szakmai szempontból figyeltük az óráit vagy az edzéseit. Ámultuk csodálatos alakját, a férfiszemet vonzotta a testalkata, az, hogy csinosan jelent meg minden alkalommal, 33 éves volt akkor.” (Sántha Lajos később a Testnevelési Főiskola tornatanszéki docense, címzetes egyetemi tanár lett. És a magyar férfiválogatott vezető edzője.)
Bíróné Nagy Edit, vasdiplomás (1951-ben végzett), a TF tudományos rektorhelyettese (1994–1999):
„1951-ben volt az államvizsgám egy hat fős bizottság előtt. Akkoriban szokás volt, hogy a nagytudású tanárok mellett fiatalokat is beosztottak a vizsgára, mint esetemben Ágnest, aki »csak« tanársegéd volt. Ő nem vizsgáztatott, de a bizottság tagja volt. Ágnes minden helyzetben határtalanul vidám és szókimondó ember volt, talán mondhatni, hogy "szabadszájú". Neveléstörténetből vizsgáztam és örültem a tételemnek, a reneszánsz kort húztam. Vittorino da Feltre reformiskolájáról kezdtem beszélni, a Casa Giocosáról, amit a vidámság házának fordítottak, tekintve hogy a híres politikus a vidámságra és a szeretetre építette a nevelési módszerét. Én azonban a bizottság előtti zavaromban túlizgultam a dolgot és az örömök házának tituláltam ezt az iskolát. Ágnes a bizottság asztalának szélén ült és hangos nevetés tört ki belőle, de úgy talán helyesebb, hogy szívből jövően »felröhögött«. Kínos helyzet volt, aminek dr. Zibolen Endre professzor vetett véget: "Ágnes, kérem, moderálja magát!" A számomra örökké emlékezetes eset jó példája volt az ő kötetlenségének, annak, hogy ha úgy érezte, akkor ő jól is tudta érezni magát.”
A könyvben található képek között szerepel egy szép, szemmel láthatóan műteremben készült, gondosan fésült portré Keleti Ágnes tanárnőről
A fenti kép talán a legszebb, amely valaha készült Keleti Ágnesről. A fotót a „kislánytól”, Retkes Annától kaptuk, s szívszorító mondatokkal vált meg az ereklyétől: ezt a képet ugyanis nem egyedül, hanem társtettesként, néhány másik lánnyal, az évfolyamuk tablójáról lopták le, emlékbe!
Nem véletlen tehát, amit Keleti Ágnes egész életében mondott, mindig és mindenhol, ahol csak erre rákérdeztek: „Életem legszebb hat éve az volt, amit a Testnevelési Főiskolán töltöttem!”
- Hírek
- Büszkeségeink
- Hallgatói hírek
- Tudományos hírek
- TDK hírek
- Pályázati hírek
- TFSE hírek
- Archívum
- Eseménynaptár
Archívum
-
2024.
-
2023.
-
2022.
-
2021.
-
2020.
-
2019.
-
2018.
-
2017.
-
2016.
-
2015.
-
2014.
-
2013.
-
2012.
-
2011.
-
2010.
-
2009.
-
2008.
-
2007.
-
2006.
-
2005.
-
2004.
-
2003.
-
2002.
-
2001.
