A hagyományos, havonta ismétlődő professzori tea rendezvényen ezúttal a TF mutatkozott be a Semmelweis Egyetemen.
Szél Ágoston, rektor-helyettes rövid megnyitójában elmondta, hogy a főiskola évekkel ezelőtti integrálása során örömmel fogadták a nagy múltú intézményt, hiszen az orvostudomány és a sport közötti jó kapcsolat, együttműködés feltétlenül szükséges. Ennek alátámasztására Schmitt Pál köztársasági elnöki székfoglaló beszédéből idézett: „Fontos kihívás hogy egészséges, gyarapodó, testben és lélekben erős, kitartó nemzet legyünk. Ez sajnos már nem csak a felnőttek és idősebbek gondja, hanem a fiataloké is. A rendet, egészségét jövőjét kockáztatjuk azzal, hogy csak minden tízedik magyar ember sportol rendszeresen. Nem mondhatunk le a sport nevelésben betöltött szerepéről és arról, hogy a mozgás gazdag életmód egyben életörömünk egyik forrása lehet. A sport és az egészséges életmód eddig is közel állt szívemhez. Ezért remélem tőlem majd jó néven veszik ha mint olimpiai bajnok megvívok azért, hogy a sport is az alkotmány szövegének része legyen.”
Majd arra a hasonlóságra emlékeztetett, ami egy tudóst és egy élsportolót jellemez. A tudós kutatásainak eredményessége, társadalmi hasznosítása érdekében egész életében küzdelmet folytat, s a legrangosabb elismerés, a Nobel-díj elnyerésének vágya hatja át. Az élsportoló pedig jobb és jobb eredmények elérésével, álma megvalósulásáért, az olimpiai aranyérem elnyeréséért küzd, azaz a tudós és az élsportoló életét egyaránt küzdelem vezérli.
Tihanyi József, a TF olimpikon dékánja a szép számmal megjelenteket köztük az egyetem rektorát, Tulassay Tivadart köszöntötte, s a 85 éve alapított TF múltjáról, jelenéről beszélt. Elmondta, hogy az intézményben 89 olimpiai bajnok szerzett diplomát.
A TF életét az „Arany-Kovácsok” Kovács Ágnes úszó, Kovács Katalin kajakos, Kovács Antal cselgáncsozó és Kovács István ökölvívó olimpiai bajnokok, az intézmény hallgatói mutatják be, az ugyancsak volt TF hallgató, Schulek Csaba a Telesport főszerkesztője közreműködésével.
Balról: Kovács Antal, Kovács Ágnes, dr. Tihanyi József, Kovács Katalin, Kovács István
A technika ördöge még a tapasztalt televíziósokat is megtréfálta. De azért sokadik kísérletre csak sikerült elindítani a videó összeállítást, amely a bajnokok egykori győzelmét elevenítette fel. Antit, aki a magyar cselgáncs sport első olimpiai bajnokságát nyerte Barcelónában, Istvánt, aki Atlantában a magyar ökölvívás tízedik aranyérmét szerezte meg, Ágit, aki a Székely Éva utódaként mellúszásban nyert Sydneyben és Katit, aki az olimpiai sikersorozatát Athénban kezdte és Peking után remélhetően Londonban is folytatja.
A győzelmek felelevenítését lelkes taps kísérte, majd rövid bemutatkozás során megtudtuk, hogy
… István lényegében újjászületett, Deng kór elnevezésű vírus támadta meg szervezetét, s tíz napon át magas lázzal nyomta az ágyat.
… Kati két hetes pihenőjét tölti, az újabb idényre történő alapozás előtt.
… Ági a TF kommunikációs referenseként dolgozik, de már nem kifejezett sportos feladatokat is vállal.
… Anti a közgazdász phd doktor pedig , a TF menedzserképző mesterszakon kívánja tudását gyarapítani.
A négy, méltán népszerű bajnok Schulek Csaba és a jelenlévők kérdéseire csaknem két órán át fáradhatatlanul válaszolgatott. A beszélgetés afféle élménybeszámolónak tűnt. De azért az Arany-Kovácsok jó néhány értékes gondolatát is megismerhettük.
A teljesség igénye nélkül rövid összefoglalót készítettünk.
A tanulás és a sport
Igaz, hogy az élsport a napi öt-hat órás edzéssel egyre inkább teljes embert kíván, de ennek ellenére feltétlenül össze kell egyeztetni a tanulással, a sportpályafutás befejezése utáni életre való felkészüléssel, diploma megszerzésével. Mindehhez a MOB Életút Programja komoly segítséget nyújt. Az olimpikonok sportbeli elfoglaltságához igazodó vizsgarendet, korrepetálást, esetleges halasztást biztosítanak. Figyelemre méltó, hogy Pakson csaknem valamennyi élvonalbeli cselgáncsozó főiskolai diplomát szerzett, szakmát tanult. A fiatalokat korrepetálással segítették, az edzők sűrűn megnézték az ellenőrző füzeteket, s a gyengébb osztályzat után „békaügetés” s más szigorított gyakorlatokat írtak elő. A tanulást megfelelő időbeosztással, akarattal, össze lehet és össze is kell egyeztetni a versenysporttal.
Sportoló-edző kapcsolat
Edző nélkül nincs siker. De a legjobb edző sem tudja sikerre vezetni a rábízott versenyzőt, ha az illetőben nincs meg a kellő tehetség, és szorgalom. Rendkívül fontos a bizalom, a közvetlen emberi kapcsolat. A nevelő egyesületek, nevelőedzők, jelenleg nem érdekeltek abban, hogy a fiatal, esetleg éveken át gonddal nevelt versenyzőiket egy idő után továbbadják, a már nagyobb gyakorlattal, és tudással rendelkező edzőknek, magasabb színvonalú szakosztályoknak. Ami mindenképpen a fiatalok további fejlődését segítené. De az is kétségtelen, hogy a fiatalok többnyire elfelejtik többnyire amúgy alacsonyan dotált nevelőedzőiket, ami érthetően rosszul esik. Az edző és a versenyző közötti erős kötődés, a bizalom feltétlenül szükséges a jó eredményekhez.
A testnevelő tanárok felelőssége
A fiatalok az iskolákban, a testnevelési órákon találkoznak a sporttal. A testnevelő tanárok felelőssége éppen ezért rendkívüli. A fiatalok első benyomása, élménye sok mindent eldönt. A jól képzett, lelkes testnevelő tanárok olyan órákat tartanak, amelyekre a fiatalok kifejezett örömmel készülnek. Szívesen vesznek részt. Egész életükre megszeretik a sportot. A heti öt órás kötelező testnevelés és a tanórán kívüli élményt adó foglalkoztatás a magyar sport jövőbeni felemelkedésének egyik alapfeltétele. Ági és Kati amint megtudtuk egyaránt sport tagozatos osztályba járt, ahol mindennapos kötelező testnevelés folyt.
Változásokra várva
Az örvendetes bejelentés, hogy a sportot a kormányzat stratégiai ágazatként kezeli, mindenképpen reményeket ébreszt. Ám a 2011. januárjában életbe lépő szervezeti reformokról még nagyon keveset tudni, hallani. A változások előkészítése lassan, nagyon lassan halad. Az egységes finanszírozási rendszer kialakításával, a MOB hatáskörének kiterjesztésével teljes mértékű az egyetértés. De a sportélet minderről alig-alig tud valamint. Az idő pedig, amint az Arany-Kovácsok említették, nagyon sürget, hiszen már novembert írunk.
A versenysport jövője
A Szovjetunió felbomlása után jelentkezett utódállamok, valamint a fejlődő és ázsiai országok, elsősorban Kína és a Koreai Köztársaság versenyzőinek színre lépésével lassan átformálódnak az erőviszonyok. Mindehhez az is hozzájárult, hogy amíg Magyarországon a költségvetés alig 0.2 százalékát, addig az Európai Unióhoz tartozó csaknem valamennyi ország ennek többszörösét fordítja a sport támogatására. A kedvező változások sajnos lassan valósulnak meg. Az elmúlt években a sport erőviszonyainak értékelése során nem egyszer elhangzott, hogy „kicsik” vagyunk. Nyugodjunk bele abba, hogy az olimpiai játékokon csak egy-két bajnoki címet szereznek a magyar versenyzők. A helyzet reális értékelésével azonban mindenképpen törekedni kell arra, hogy a rendkívül jól képzett magyar edzők által vezetett rátermett versenyzők további erőfeszítésekkel, továbbra is a nemzetközi élmezőnyben tartsák a magyar sportot.
A bajnokok felelőssége
A kissé provokatív kérdésre, hogy a morálisan rendkívül mélyre süllyedt országban a bajnokok érzik-e a szükséges példamutatás felelősségét, az Arany-Kovácsok egyértelmű határozott választ adtak. Anti fogalmazta meg véleményüket, hogy minden meghívásnak, érkezzék az a legkisebb településről is, minden alkalommal eleget tesz. Igyekszik népszerűsíteni a sportot, az egészséges életmódot. Törekszik az olimpizmus értékeinek megismertetésére. De nem áll egyedül. S az Arany-Kovácsok mindenképpen nagyra értékelt egyhangú véleménye arra a javaslatra ösztönzött bennünket, hogy a sportot, a rendszeres mozgást népszerűsítő találkozókat a bajnokok példamutatásával, a jövőben előzetes szervező munkával rendszeressé lehetne, sőt kellene tenni.
(forrás: mob.hu | fotó: Tumbász Hédi)
